Még most is nehéz felkelni az álomból,amit jónak hittem,de rájöttem az is rossz volt,hogy megismertelek. Semmire nem tudok úgy vissza gondolni,hogy jó volt,mert minden emlék rossz vagyis nem.
Csak 1 emlék bánt nagyon,hogy megismertem és beadtam a derekamat. Inkább csaltál volna meg! Az nem fájt volna annyira,mint hogy megtudjam,hogy nem szeretsz és mással akarsz lenni,mert már belőlem nem kérsz.
Azt kívánom,hogy bárcsak soha ne jöttem volna veled össze.
Megint túl sokat mondtam, vajon miért csinálom, miért lett a vége ez?
Az őszinteség elűzött, most elrontottam az egészet.
A piros lámpánál állok, szól a rádió, s én némán ordítok.
Mert tudom legbelül, hogy nem hívsz többé, vége, ennyi volt.
Van benned valami, ami rendkívüli,
Magához láncolni így engem nem tud senki.
Én nem éreztem még, hogy a világ milyen szép.
Ha melletted ébredek, semmitől nem félek,
Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg.
Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék.
Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj el, ne hagyj el,
Mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése